7. fejezet: Douchebag???

Sziasztoook! Először is nagyon szépen köszönöm a 16 feliratkozót és a kommenteket :) Nagyon örülök hogy tetszik a blogom nektek! Ez talán egy picit unalmasabb rész lett ezért elnézést kérek a következőben kicsit felgyorsulnak az események... ;) Nagyon örülnék ismét 2-3 feliratkozónak és legalább 4 kommentnek :) Valamennyire a valóság alapján akarom kanyarítani a sztori legalábbis így az elején aztán kicsit elferdülnek a dolgok. Elég sok mindent képzeltem el de azokat felszeretném építeni, türelmeteket kérem. Remélem azért ez a rész is tetszeni fog nektek és kellően áttudjátok majd érezni a szituációkat! Puszi xx
Zene: http://www.youtube.com/watch?v=R21BbeWRPFk

Seggfej???

Mikor visszamegyek a földszintre hallom, hogy valaki dúdolgat. Aztán a dúdolgatásból hümmögés abból pedig ének lett. Azt hittem rosszul hallok. Úristen… Hogy lehet valakinek ilyen tökéletesen hangja. Mikor beérek a konyhába Justin kukoricát pattogtat és közben elnyújtja a dal utolsó szótagját. Teljesen kikelek magamból. Azt hiszem sok lány reagált volna hasonló képen. Nemes egyszerűséggel egy halk sikollyal a nyakába ugrottam. Persze elkap de olyan fejet vág mint akit teljesen lesokkoltam.

-          Kicsim, minden rendben veled? – tol el magától. Megköszörülöm a torkomat és ígyekszem összeszedni magam és nem elveszni a barna szempárban.

-          Persze csak… Olyan rég hallottalak énekelni. Nagyon jó hangod van! – nevetek fel.

-          Kösz mondták már – viccelődik. Együtt visszamegyünk a nappaliba és befejezzük a filmet. Justin nos… elég erőteljesen nyomul rám. Kábé 10 percenként lesmárol, simogatja a hajam és elég sokszor feltűnik hogy engem néz Ryan Gosling helyett. Nem mintha bánnám, de számomra az egész fura és szokatlan. Még sosem voltam fiúval, semmilyen tekintetben. Természetesen nagyon aranyos volt és szerintem leesett neki hogy a film érdekel jelen pillanatban a legjobban.

Mikor véget ér a film felállok hogy kivigyem az üres poharainkat és a popcorn-os tálakat. Éppen nagyon elmerülök a konyhában amikor Justin mögém rejtőzik és megcsikizve rám ijeszt. Azonnal felsikítok ő pedig hangosan felnevet.

-          Ne már!!! – nevetek és belebokszolok a karjába. Elkezd provokálni és végül ott kötünk ki hogy a nappaliban verekedünk és párnákat vagdostunk egymáshoz. Iszonyat vicces volt. Mikor Justinra ugrok megpróbál lerázni magáról de közben elég feltűnően bele markol a fenekembe. Azonnal leugrom róla. Szét tárt kezekkel magyarázkodik.

-          Ez véletlen volt esküszöm!  - nevet apró huncut mosollyal az arcán.

-          Na persze! – túrok a hajába. Persze ideges lesz és rám ugorva leteper a kanapéra. Nevetve nézek a szemébe. Körülbelül 2 centi választ el bennünket. Justin megnyalja az alsó ajkát miközben a szeme egyfolytában mosolyog. Éppen behunyom a szemem hogy megcsókoljon amikor nyílik a bejárati ajtó.

-          Megjöttünk! – jön be Anyu Gracievel a kezében. Justin gyorsan leugrik rólam és felhúz engem is.  – Remélem nem zavartam meg semmit… - mondja végig nézve rajtunk.

-          Dehogyis. – vágom rá. Justin halkan felkacag  - Szia, kislány! – nyúlok Garcie-ért. Justinnal elkezdjük babusgatni aztán az ölébe veszi őt. Tökéletesen illett egy ilyen kis csöppség a kezébe. Gracie  úgy nézi mint aki felismeri őt, Justin pedig teljesen ösztönösen gügyög a húgomnak.

Kicsit később mikor Anyunak segítünk főzni. Vagyis inkább én segítek Justin meg csak szórakoztat minket. Csörögni kezd a telefonom. Taylor hív. Azonnal kattogni kezd az agyam. Taylor… Swift? Lautner? Ezen morforndírozva veszem fel.

-          Szia csajszi! – szól bele egy ismerős lágy női hang. Taylor Swift az.

-          Szia!

-          Akkor félóra múlva itt vagy? – kérdezi. Fogalmam sem volt miről beszél.

-          Ööö hol is?

-          Nálam. Elfelejtetted! – mordul rám és érzem a megsértődöttséget a hangjában.

-          Nem én csak… Na jó igen. De nézd már ittam egy pohár bort nem vezethetek – füllentek. Nem akartam most elmenni Justin mellől. Hirtelen úgy éreztem egész életemben vele tudnék lenni. Minden amit tesz ahogy teszi… Olyan természetesen tökéletes*-*

-          Elküldöm érted Steve-et úgy is arra megy – vágja rá – 10 perc múlva nálatok van. – jelenti be és lerakja. Alsó ajkamba harapva nézek Justinra. Ez nem fog neki tetszeni…

-          Ki volt az?

-          Taylor  - mondom. Nem is próbálja leplezni a facsar undort az arcán. – Justin viselkedj! – mordulok rá. Mintha az anyja lennék, te jó ég! - Menned kell… Vagyis inkább nekem.

-          Mi? Miért??? – emeli rám a gyönyörű barna szemeit.

-          Taylornak megígértem hogy átmegyek csak elfelejtettem – magyarázkodom – csajos este…

-          Leszarom! Úgy volt hogy „Justinos estét” tartunk! – akad ki egy kicsit hülyére véve a figurát. Önkéntelenül is felnevetek.

-          Ne haragudj… - magyarázkodom. Gyorsan megölelem és felszaladok készülődni.  10 perccel később az ajtóban csókkal búcsúzom Justintól és beszállok az autóba és köszönök Steve-nek.  Egy kisebb kocsikázás után egy hatalmas ház előtt parkolunk le. Teljesen leesett állal sétálok be a kerten keresztül egészen a bejárati ajtóhoz. Kopogás nélkül kinyitják. Taylor a nyakamba ugrik én pedig próbálok magamhoz térni. Azonnal a „22” dallamát kezdem dúdolni mire nevetve újra magához ölel.

-          Mit csináltál ma? – kérdezi miközben nutellát majszolva a gyönyörű hálószobájában dumcsizunk.

-          Semmi különöset – utálok hazudni. És úgy tűnik egyre többet kell… Idegesen pásztázom a földet. Végül nagy bátorságot összekaparva rá térek – nem rég beszéltem Justinnal… - hozom fel óvatosan. Kíváncsian várom a reakcióját.

-          Mi van? Miért? Jézusom Sel, ne légy már ennyire naiv!!!

-          Nyugi! – reagálom le a kiakadását. – Csak véletlenül engem hívott . Félre nyomta a mobilján. Kb. 2 percet beszéltünk.

-          Komolyan? Félre nyomta?? ÉS te ezt beveszed???  - Oké valóban elég gyenge próbálkozás volt.  – Ne hagyd hogy megint behálózzon, kérlek! Mindketten ismerjük őt. Előadja a jó fiú és a tökéletes szexi pasi szerepét magához csalogat téged. Mindenféle komoly tervvel győzköd és mikor bekapod a horgot és teljesen belebolondulsz – magyarázza. Elmerülők Justin tökéletes mosolya és csilingelő nevetése emlékében amikor hirtelen Tay felkiált ezzel ki ugraszt az álmodozásból. – Bumm!  Megcsal, bunkózik és összetöri a szíved… megint. Selena tudod hogy nagyon szeretlek és tényleg csak a legjobb neked. Tartsd magad távól tőle, kérlek! – nézz rám aggódóan. Annyira törődik velem. Olyan aranyos hogy így aggódik. Bár elvileg már 4 éve ismerem Justin Biebert valójában kevesebb mint 24 órája. Talán igaza van. Jézusom! Csupán egy fél nap kellett neki ahhoz hogy máris róla álmodozzak. Vajon minden lányra ilyen hatással van vagy  csak Selenára? – Vigyázz a szívedre, rendben?

-          Rendben. Vigyázok – mosolyodok el és megölelem őt.

Pár perc múlva teával a kezemben nevetek Demi poénjain aki Taylor laptopján egy kis ablakban tűnik fel. Imádom ezeket a lányokat! Demi nem csak a képernyőn a valóságban is fantasztikus lány. És nagyon aranyos. Olyan közelinek éreztem őket magamhoz. Rengeteget nevettem velük. A mélypont persze az volt mikor Taylor Justint hozta szóba.

-          Véletlen felhívta, na persze… Te elhiszed – basszus többet nem fülentek iylen hülyeségeket. Taylor tovább magyarázott Deminek aki csak nevetve hallgatta.

-          Én csak azt akarom hogy boldog legyél, Sel. A te életed de aggódom hogy újra rosszul végződik a kettőtök dolga.

-          Kizárt hogy jól végződjön, az egy seggfej. – húzta fel magát Taylor.

-          Oké nyugi. Beszéljünk másról légyszi! – kérem már-már kétségbeesetten. Demi gyorsan témát vált és a teámról kezd érdeklődni. Azonnal nevetésben törűnk ki ugyanis Taylor nem tud teát főzni… Két napja vagyok Selena Gomez és már háromszor annyi izgalom történt velem mint eddigi életemben, és úgy érzem ez csak fokozódni fog…