3.fejezet: New Memories

Sziasztok! elmondhatatlanul köszönöm a kommenteket és a feliratkozásokat és minden pozitív visszajelzést a történettel kapcsolatban! Tényleg boldog vagyok amiért látom hogy van értelme folytatni! :) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Talán nem lett olyan izgi de szeretném alaposan felépíteni ezt a bloggot és nem elsietni. Ak következő rész ígérem esemény dúsabb lesz, de azért bízom benne hogy ezt is érdekesnek találjátok majd! Kérlek megint iratkozzatok fel és kommenteljetek párat! Ne haragudjatok hogy kicsit rövid lett nem volt sok időm...Puszi, jó olvasást :*
u.i.:  Kész az új design. Remélem tetszik nektek. Amint láttátok Justin is helyett kapott rajta mert mostantól nagyobb szerepet kap majd. A zenét azért választottam mert erre jött meg az ihletem másrészt nagyon szeretem ezt a számot :)
Zene :http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=iFP9AjWpNi4

Új emlékek

’Kicsim felkeltél?’ – hallom lentről.

’Kicsim???’ – Már 10 éve nem hívott így senki. Halk léptek közelednek és visszafojtott lélegzettel várom a tulajdonosát. Egy viszonylag alacsony, kisimult arcú nő lép be a szobába. Arca kipihentséget és szeretetet sugároz. Ő az Anyám. Vagyis Selena anyja, Mandy.

’Mi az? Úgy nézzel mint aki szellemet látott?’ – nevet halkan.

’Nem csak…’ – túrok a hajamba. Sosem akartam színésznő lenni, ezek szerint elég rossz is lennék. – ’Most keltem fel’

’Jó reggelt! Brian tojásrántótat készít kérsz?’

’Én?’ – nem is tudom mikor kináltak meg utoljára, avgy mikor csináltak nekem reggelit.

’Selena, minden rendben? Olyan más vagy.’

’Más? Előbb lezuhanyoznék…’ – köhécselek.

’Rendben.’ – bólint óvatosan, majd elhagyja a helységet. Kifújom a levegőt és a szoba egyik sarkában álló ajtóhoz lépek. Nyitva van de eddig nem néztem bele. Hatalmas fürdőszoba tárul elém. Arany díszítéssel és selyem függönyökkel. Azonnal megakad a szemem a nagy fürdőkádon. Minden vágyam hogy ellazuljak. Végül is nem bunkósság megfúródnom itt hiszen most Ő vagyok. Megengedem a csapot és beleöntők egy kis habfürdőt forró vízzel megtöltődő kádba. Lassan kibújok a hálóingemből és a tükör előtt szemügyre veszem új testemet. Idegen volt de gyönyörű. Mikor már kellően felhabzott a víz belevetem magam. A forró selymes víz azonnal ellazít. Sóhajtva adom magam át az érzésnek. Bőröm bizsereg ahogy hozzá érek. Úgy gondolom az embernek ismernie kell a saját testét főleg egy nőnek. Én most már nő voltam nem egy 16 éves tini lány… Végig húzom ujjaimat a combon keresztül felfelé. Pár pillanatra úgy érzem ez mind én vagyok de az érzés veszekszik az újdonságokkal amik jelen pillanatban körül vesznek. Kiráz a hideg ahogy a hasamhoz érek. Mindig is csikis voltam a hasamon. Gyengéden átsiklik kezem a formás melleimen egészen a nyakamig. Kecsesen simogatom a nyakam. Újra kezdődik! Ahogy behunyom a szemem egy halk kacajt hallok. Nem olyat mint a megmagyarázatlan hang ami mindezt tette velem. Ez a hang az elmémben van. Az emlékeimben. Halk szexy kuncogás. Egy férfi nevetése, nem inkább csak egy fiúé. Nagyot nyelek és végig simítom kezemet a vállamon. Egy kádban feküdtek. Selena és a fiú. Érzem az illatát, féfias dezodor és túsfürdő keverik a fiús beütéssel. Egészen közeli az emlék. Érzem bár nem látom ahogy mosolyra húza száját majd egyre közelebb hajol. Érzem leheletét a csupasz vállamon. Gyengéden csókot lehel rá, csak épphogy azzal a céllal hogy megörjitsen. Felfelé indul ajkaival a nyakamon. Összerezzenek. Nem! Nem! Én nem vagyok kész erre. Nem akarok emlékezni ezekre a dolgokra. Kívánom őt anélkül hogy tudnám ki az. ezek nem az én érzéseim ezek a láyné akinek a testébe bújtam. Csak már nem vagyok benne biztos hogy különböznek az érzéseink…Levegő után kapkodok. Annyira valódi volt. Komolyan mintha itt és most történt volna.

’Még itt vagy?’ – lép be Mandy a szobába. Azonnal zavarba jövök a hab alá próbálom rejteni meztelen testemet. Valószínűleg nem kéne szégyenkeznem „anyám” előtt. Mégis alig várom hogy újra magam legyek. – ’Brian kérdezi hogy kérsz-e hagymát a tojásrántottába.’

’Nem kérek köszönöm’ – dadogom.

’Rendben. Gyere mert mindjárt kész van. Gracie is nagyon vár téged!’ – Gracie. a Kishúgom. Bóllintok. Mandy halvány mosollyal kimegy. Gyorsan kikecmergek a kádból és egy törölközőt magamra tekerve megyek a szekrény ajtóhoz. Aha. Szekrényajtó, gondoltam én. Ahogy kinyitom egy újabb szóba tárul fell előttem kb. fele a fürdőnek de nem sokkal kisebba régi hálószobámtól. Vagyis Sammy szobájától. Én most már Selena vagyok. Muszáj hozzá szoknom. Rengeteg ruha tornyosodik előttem. Kis címkékkel felragasztva mit hol találok. Oké most Selena gondolt rám hoyg beugrok a testébe vagy ennyire feledékeny? Mindenesetre köszönettel tartozom neki. „Díjátadók” címke alatt meglesem a ruhákat. Végig simítom Selena rózsaszín Teen Choice Awards-os ruháját. Hozzá van tűzve egy csokor virág. 

Ahogy hozzá érek újabb emlékek törnek elő bennem. A tömeg a „Happy birthday”-t énekli én pedig a színpadon állok. Meg vagyok hatva.Tortát hoznak nekem. A tömegben megpillantom Jsutin Biebert és Taylor Swift-et mosolyogva énekelnek nekem, Justin pedig rám kacsint. Ujjaim rá simulnak a piros rongyos fellépő ruhámra. Hallom a Come & Get it refrénjét. Tovább megyek a szekrénynél. „Sport” felirat alatt megtalálom a bordó melegítőt. Amit az egyik táncos videóban viseltem. Érzem a ritmust a fülemben és a mosolyt az arcomon. Élveztem azt a napot. Sokat nevetünk a tánc és a videó készítés közben. Végül az „utcai” részhez érek. Szép felsők és drága nadrágok tömkelegét pillantom meg.  Gyönyörű ruha darabok. Úgy érzem most az egyszer tényleg szép a testem és ahhoz illően akartam kinézni. Szép akartam lenni. A sminkes asztalhoz lépek. Annyi szépség ápoló szert találok hogy fogalmam sincs melyikhez nyúljak. Végül valami vörös rúzsnál és halványan kiemelt szemnél maradtam. Hajamat kivasaltam. Igen majdnem leégettem az ujjam. Scarlettnek vasaltam a haját régebben, a szülinapi zsúrjaira. Tetszett amit láttam a tükörbe tényleg jól éreztem magam. Ijesztő ez a sok émlék özön ami a nyakamba zúdult de közben fantasztikus érzés elégedettnek lenni önmagammal. Van egy anyukám aki felkelt, egy apukám aki reggelit készít nekem. Tényleg mindig ez volt az álmom.

’Selena!’ – hallom Brian-t. Még egy pillantást veszek magamra. Halványan elmosolyodom és elindulok lefelé a lépcsőn…