5. fejezet: First Time

Sziasztok! :) Nagyon sajnálom hogy csak most sikerült részt hoznom. Ennek két oka is van. Az egyik hogy az öccsémmel osztozom a gépen és mindig kitúr :D  A másik hogy bár már kb. egy hete írom ezt a részt most sikerült letisztáznom. Köszönöm szépen a 13 feliratkozót és a kommenteket! Most is nagyon örülnék egy pár visszajelzésnek :)  Remélem tetszik majd nektek ez a rész. Egy kicsit viaskodik Selena és Sammy. Bár már néha magáénak érzi a sztár testét néha még viaskodnak az érzései.. Aztán rájön hogy korántsem olyan egyszerű az élete mint eddig gondolta. Felbukkan egy újabb szereplő teljes életnagyságban... :) Köszönöm hogy olvassátok  bloggomat. Jó olvasást ehhez is! Puszi Xx.
Zene: http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=BORtnWlb6nQ

Először

      Nagyot sóhajtva a többiekhez mentem.

-          ’Jól vagy?’ – lép mellém azonnal Niall. Francba,

-          ’Persze. Te?’ – mosolygok. Óvatosan félmosolyra húzza a száját ami egyébként nagyon jól áll neki, majd mindketten leülünk a többiekhez.

-          ’És arra emlékeztek mikor Sel elesett a Slow Down végén?’ – nevet Kim. – Jézusom annyira kínos volt!!!

-          ’Én az elején megijedtem hátha bajod esik!’– bök oldalba Niall. Király. Szóval azon a koncerten pont ott volt…

-          ’Nem volt vészes’ – köszörülöm meg a torkom és a poharamba iszom. A zene számot vált és meghallom  Justin Bieber-től az All That Matters című számot. Imádom ezt a számot most viszont görcsbe rándul a gyomrom. Mintha a szavak pontosan nekem lennének címezve, mintha előttem állna és a szemembe mondaná azokat.

-          ’Bocs, elkapcsoljam?’  - kérdezi Kim.

-          ’Dehogy nem kell’ – nevetek fel.

-          ’Láttátok a klipet?’ – kérdezi Josh. – Jézusom az  csaj. Elég jó!

-          ’Josh!’ – kiállt rá Sammy és rám néz.

-          ’Ja tényleg… Annyira nem is jó csaj, Sel komolyan. Az a kép amit kiraktál instagramra tök … jó!’ – habog össze vissza.

-          ’Nyugi már! ’– nevetek fel.Kicsit enyhül a feszültség én pedig elgondolkodom. Miért ilyen óvatosak ebben a témában? Ennyire része még mindig Justin az életemnek? És mi volt ez a telefon hívás. Kezdem úgy érezni túl meleg van és elfogy a levegőm. Fell állok és kisétálok a teraszra. Nem sokkal később Niall csatlakozott hozzám.

-          ’Mizú? ’– könyököl a korlátra velem egyetemben.

-          ’Semmi…’ - nézem a körmeimet. – Miért jöttél el? Mert kétlem hogy a szüleid miatt… - nyögöm ki.

-          ’Nem nem miattuk. Valaki más miatt… Találd ki ki az!’ – hajol közelebb hozzám.

-          ’Niall…’- nyelek nagyot.

-          ’Emlékszel, Lena?’

-          ’Ne hívj így idegesít…’ - morgom.

-          ’Tudom.’ – nevet. – Egyszer azt mondtad nekem: „Most túl komplikált körülöttem minden.Beszéljünk ha ennek az egésznek vége.” Vége van?

-          ’Minek A túrnénak? A kapcsolatomnak? ’

-          ’Mindkettőnek.’

-          ’Őszintén szólva. Fogalmam sincs.’ – nézek el a messzeségbe. Nem ismerem ezt a srácot de valamiért nagyon közelinek érzem magamhoz. – Túl komplikált..

-          ’Nem nem az! Te bonyolítod túl! Ti sztárok mindig ezt csináljátok? Miért nem lehet a könnyű utat választani? Kit érdekel mit gondolnak mások? Nem te mondod ezt mindig? Ez csak rólad szól! És arról hogy boldog légy. Én boldoggá tehetnélek, te is tudod. ’– szavai mélyen belém hatoltak és legbelül egyetértettem vele.

-          ’Talán néha a könnyű út nem mindig helyes…’

-          ’Nem kell helyesnek lennie. Nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Lehet valami egyszerűen csak érdekes vagy izgalmas.’ – ránk célozz. Tisztában vagyok vele. Rémlik valami. Justinnal tökéletes voltam vagyis inkább Selena tökéletes volt vele. A tökéletes elég? Vagy jó egyáltalán?  

-          ’Beszéljünk másról…’ - terelem a témát. Érzem hogy a szavamba akar vágni – kérlek! – Bóllint. egész éjjel beszélgetünk. Minden féléről. Róla, rólam. Hülyéskedünk a többiekkel.  Szuper volt. Úgy éreztem Niall nemcsak Selena barátja már hanem az enyém is. Hihetetlenül aranyos srác, és nagyon jó hozzám. Megnevetett, megmosolyogtat. Értelmesen lehet vele beszélgetni bármiről. Nem is igazán emlékszem mikor kerültem haza vagy hogy hogy…

Reggel a napsugarai ébresztettek. Óvatosan nyitogattam a szemem és próbáltam magamhoz térni. Nem volt egyszerű…  Automatikusan oldalra nyúltam hogy kinyomjam az ébresztő órát. Lélekben felkészültem hogy uzsonnát kell csinálnom a mostoha testvéreimnek és összeszednem a szennyest. Mély levegőt veszek és felülők. Közben az álmom jár a fejemben. Soha nem álmodtam még ennyire bizarr dolgot. Ahogy kinyitom a szemem és felfogom hol is vagyok. Ugyanaz a hatalmas szoba, ugyanaz a pihe-puha ágy, ugyanaz a barna haj és ugyanaz a test… Nem álmodtam! Valóban Selena Gomezként keltem fel. 

-          ’Jézusom ’ – dörzsölöm meg az arcom. Kimegyek a fürdőbe próbálok úgy viselkedni mint aki teljesen otthon érzi magát. A tegnapi nap már egészen sikerült önmagamnak lennem de ez a reggel újabb sokk volt… És akkor még nem is mentem le a lépcsőn… Megnézem a mobilom amin Anyutól azaz Mandy-től kaptam egy sms-t miszerint elment itthonról de hozott croisant reggelire. Halványan elmosolyodom. Egy rövid sort-ban és egy pizsi felsőben battyogok le a földszintre. Éppen lelépnék az utolsó lépcsőfokról amikor hallom hogy valaki zörög. Óvatosan belépek a helységbe és eláll a lélegzetem.  A szám elé kapom a kezem és minden előző gondolatom kiszáll a fejemből. Egyedül arra gondolok amikor a fürdőszobában hallgattam a zenéit egy pengével a kezemben ami véget vethetett volna az életemnek de ő azt mondta: „Minden rendben lesz!” És most itt volt. Ő. Az én életmentőm. Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Megakartam ölelni elakartam neki mondani hogy mennyire szeretem, hogy mennyi erőt adott nekem. De ő hamarabb reagált.

-          ’Jó reggelt’ – teszi le a kavéját – ’Nem akartalak felkelteni oylan aranyosan aludtál!’

-          A –a szobámban voltál? – dadogom gyomorgörccsel a gyomromban.

-          Igen. De ne aggódj nem csináltam semmi rosszat… - Justin kacéran mosolyog rám majd elneveti magát. Ismerem ezt a nevetést! Ez a kacaj. Hallottam már az elmémben. A kádban amikor emlékeztem.Ő volt az a fiú. Ki más lehetett volna?  Egy lépést közelebb lép én pedig nem bírom ki és a nyakába vettem magam. Könnyezni kezdek. Nem akarom elhinni hogy valóban a karjaiban tart. Justin Bieber tényleg átölel engem! Vagyis inkább az ex-barátnőjét, vagy nem ex barátnőjét…

-          ’Ennyire hiányoztam?’ -  tol el magától éppen csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni. Rá eszmélek. Ő tényleg nem engem lát, nem egy hálás rajongót hanem Selenát.

-          ’Öhmm…’ – tolom el magamtól és próbálom kitalálni mit is kellene lépnem.

-          ’Most  meg mi történt?’  - húzz rögtön magához. A szemembe néz és egy tincset tűr a fülem mögé a kusza hajamból.

Ekkor eszembe jut mennyire borzalmasan festhetek. Kínosan feszengek hogy ilyen állapotban lát – ’Gyönyörű vagy!’ – mondja mintha kitalálta volna a gondolatomat. Halvány mosolyt eresztek felé.  – ’Szabaddá tettem magam mára. Arra gondoltam megnézhetnénk a kedvenc filmünket’ – emeli fell a „The notebook” /szerelmünk lapjai/ DVD dobozát – ’Szexi Rachel McAdams és az imádott Ryan Gosling-od?!’ – hülyéskedik. Nevetni kezdek. Olyan aranyos. Közben végig nézek rajta. A haja kuszán mégis tökéletesen állt. Olyan „most keltem fel” hatást adott mégis nagyon jól látszott hogy nem kis ideig bíbelődött vele. Fehér pólót viselt ami tökéletesen feszült izmos testéhez. Egy szűkre farmerben volt amit kellően letolt hogy kilátszódjon a kék alsógatyája. A cipője természetesen supra volt. elmosolyodom mert tipikusan Justinos volt. Felemelem a fejem és a szemébe nézek. Kezeimet a mellkasára támasztom. Egy centi sincs köztünk. Tisztában vagyok vele most mi következik. Bár még igazából sosem történt meg velem mégis érzem hogy mit fog cselekedni. Elmerülők mogyoró színű gyönyörű szemeiben ami a szám és a szemeim között cikázz. Végül közelebb hajol megsimítja az arcomat amitől az bizseregni kezd. Lassan de biztosan. Tökéletesen az ajkaimra helyezi az övéit. Még soha nem csókolóztam, de nem hiszem hogy lehet ennél jobb valaha is. Utat engedek neki ő pedig  szenvedélyesen csókol, Megszédülők a gyomromban lévő lepkék pedig vad csapkodásba kezdenek…