Zene: https://www.youtube.com/watch?v=stYg1VBu04M
Légy Gomez |
Képtelen vagyok erre.
Folyamatosan magamat ostorozom az öltözöm egyik sarkában gubbasztva. Mégis mit
hittem? Hogy csak úgy kicserélhetem az életemet egy popsztáréval? Hogy mindegy
rendben lesz, senkinek nem tűnik majd fel? Ostobaság. Ostoba vagyok. És egy csődtömeg.
Hagyom hogy a bűntudat és az önsajnálat felemésszen. Folyamatosan kopognak az
ajtón.
- Miss Gomez rosszul érzi
magát? – próbálkozik Josh.
- Selena jól vagy? Mindenki
rád vár, gyere már ki! – hallom Sammy hangját.
- Nem megy… - szipogok.
- Remek. Valakienk valami
ötlet? Nem fújhatjuk le több tízezer ember vár oda kint. Ki kell hoznunk innen –
idegeskedik Clara a rendezvény szervező.
- Van egy ötletem – vágja rá
Sammy. Hallom ahogy gyorsan sezdi lépteit az ajtó túlsó oldalán. Neki dölők a
falnak és gyorsan pislogók a szememben összegyűlt könnyek miatt.
Justin szemszöge:
Rengeteg ember, hatalmas
színpad. és egy fantasztikus lány. Izgatottan várom Selena fellépését. Könnyen
magával túd ragadni ha előadni látom és biztos vagyok benne hogy ma este is így
lesz. De miért nem kezdik el. Mikor utoljára láttam már mindenki a helyén volt.
Selena kezében is ott volt a mikrofon. ennek már bő 10 perce és még mindig nem
kezdődött el a koncert.
- Justin! – szalad hozzám
Sammy. Elég kétségbeesett és csapzottan fest. – Segítened kell! Selena kiborult
bezárkozott az öltözöbe. Azt mondja képtelen kimenni. Úgy döntött hisztis divát
játszik de nagyon jó lenne ha hamar abba hagyná. Ki kell hoznod onnan!
- Oké – bóllintok. Együtt
futunk az öltözőhőz. Ovatosan bekopogok. Nem tudom elképzelni mi történhetet.
Selena sosem késik el sehonna, a koncertjei is mindig pontosan kezdődnek.
Maximalista és sosem hisztizik ha munkáról van szó. – Szívem, mi történt?
Selena kérlek engedj be, Justin vagyok. Beszéljünk, oké? – halk szipogást
hallok. Basszus tényleg kiborult. Valaki az ajtó másik végén feláll majd pár
másodperc múlva hallom kattani a zárt. Nem nyitja ki az ajtót ezért benyitok és
leülök mellé. – Mi a baj? – simitottam le egy könny cseppet az arcáról.
- Nekem ez nem megy. Nem
tudok… Nem.. – rázza a fejét majd a
tenyerébe fekteti.
- Micsoda? Ugyan már! dehogy
nem megy. Hónapokig ezt csináltad. Most kihagytál pár hónapot és? Attól még
úgyan olyan remek koncertet tudsz adni. Mi változott volna?
Selena szemszöge:
- Mi változott volna? –
kédezi Justin. Bárcsak elmondhatnám hogy minden. Minden megváltozott azóta. –
Össze kell szedned magad. tudom hogy képes vagy rá!
- Nem Justin nem vagyok rá
képes! Te ezt nem értheted! – üvöltök rá és saját magamon is
meglepődök.Justinnak nagyra nyilnak a szemei és már nem simogatja az arcom.
Bocsánatot kérnék de nem tudok megszólalni.
- Már hogy ne tudnám! Az
egyik Believe koncertem előtt nem találtam meg a szerencse zoknim. Anyunak fél
óráig kellett nyúznia mire képes voltam színpadra állni anélkül. – neveti el
magát. Ezen én is felkacagok.
- Szerencse zokni? –
nevetek. – Hogy tudott rá venni hogy mégis színpadra lépj?
- Emlékeztetett arra hogy
miért is szeretem ehzt ennyire. – elmosolyodik. Fejemmel jelzem hogy kiváncsi
vagyok miért. – A rajongóimért. Azért sok szempárért akik felnéznek rám akik
órák óta várnak hogy lássanak. Rád is várnak Selena. Tudom hogy nem akarsz
nekik csalodást okozni. Ők hisznek benned. Egytől egyig hisznek benned. És ma
este talán valóra válthatod az álmukat, de az biztos hogy nem az öltöződ egy
sarkából – fejezi be. Igazat adok neki. Egy másodperc alatt képek pörögnek
végig a szemem előtt. Rajongók tömkelege, egy egy koncert részlet, egy
találkozás néhányukkal az utcán, láttom több ember mosolyát.Feleszmélek. Értük
kell meg tennem. Nem okozhatók nekik és magamnak csalodást. – Tudom hogy nehéz
most neked. Hogy nincs itt a családod de én itt vagyok a barátaid itt vannak és
a rajongóid is. Mi is a családod vagyunk – Justin óvatosan megsimitja a hajam,
én pedig szorosan átölelem.
- Köszönöm – suttogom.
Együtt állunk fel és megyünk ki az öltözöből. Mindenki megkönnyebbül ahogy
meglátnak. – Ne haragudjatok a kirohanásomért. Már jól vagyok. Kezdjük el –
sóhajtok. Josh rám mosolyog és ismét a helyemre kisér. Még mindig remegek de
most érzem hogy az adrenalin elönti a testem és ahogy a szívem a torkomban
dobog.
A Bang Bang Bang dallama
elkezdődik én pedig fellépkedek a létrán és füst refelktorok kiséretében
megpillantom az arénát. Rengeteg ember…
- Hello Texas! – hatalmas sikitozás
és dübbörgés tör ki ahogy a színpadra lépek – Olyan jó itthon lenni! – teszem hozzá.
Abban a pillanatban mintha megszűnnék létezni és csak a testem irányitana.
Belekezdek a dalba és meglepő módon semmilyen nehézséget nem okoz. Követem a
koreógráfiát és ügyelek a ritmusra. Nem gondolkozom. Egyszerűen csak teszem
amit tennem kell. Hihetetlenül élvezem az egészet. A dalok egymást váltják én
pedig igyekszem minnél jobban kapcsolatot teremteni a nézőkkel.
Mikor lerohanok
átöltözni remegek az idegeségtől és kb. fél perc alatt fel is veszem a
következő ruhát. Sok ember sürőg körülöttem mire végre ismét a színpadra
állhatok. Egy gyönyörű fekete ruhában ülök le és belekezdek a Love Will
Remember-be. Az egyik kedvenc dalaim közé sorolható most mégis fájdalommal tölt
el énekelni. Mintha rengeteg fájdalmas emlék homályosítaná el a szemem. Nem
most nem utazhatok az emlékeimben! Kényszeritem magam hogy egy pillanatra se
merüljek el. Oldalra pillantok. Justin mosolyog rám. Vissza mosolygok. Nem
számít mi történt velünk a múltban ez most a jelen, és ő most ott áll a színpad
mellett és engem néz. Ahogy befejezem a dalt nagy sikitozás tör ki.
- Köszönöm szépen. A
következő dal. A hímnuszom – folytatnám de semmit sem hallok csak sikitozást. A
tömegbe mosolygok. Az örült sikitozás kiabálássá válik és a közönség együtt
kiállt felém.
- SZERETÜNK SELENA! –
kántálják újra és újra. Meghatódom. Melegség járja át az egész szívemet.
- Nagyon szépen köszönöm.
Annyira édesek vagytok! – nevetem el magam és ismét Justint keresem a
szememmel. Felém nevet.
Mikor a Who Says-t éneklem
úgy érzem ahhoz a lányhoz szólok aki a szobájában gubbaszt minden délután aki a
diszleksziájával küzdve próbálja felolvasni a húgai házi feladatát. Önmagamnak
énekelek vagyis inkább a régi önmagamnak. Mikor a közönség felé tartom a
mikrofont és ők éneklik a refrént végig nézek a sorokon. És. És megakad a
szemem Justin mellett. A Nagypapám, az unokatesóim és az egész családom áll
ott. Egy másodpercre lefagyok. Könnybe lábad a szemem ahogy látom hogy Brandon
is énekli a dalomat. Eljöttek. eljöttek a koncertemre. Hatalmas megkönnyebülés
és öröm fut át rajtam. Ha eddig nem lettem volna tele energiával most teljesen
feltöltödtem. Tökéletesen fogom befejezni a koncertet. Eddig csak Justinnak
akartam bizonyitani de most már mindannyijuknak.
Az utolsó dal a Slow Down. Ahogy a konfektik
belepik a nézőteret Én pedig végig futok a színpadon és belecsapok a rajongóim
kezeibe. Mintha a pillanat örökké tartana mintha ez sosem érne véget.
- Nagyon szépen köszönöm
hogy eljöttetek! Jó éjszakát – integetek és a megtervezett menetdrend szerint
leugrom a színpadról. A backstage-ben egy matracra esem és egy pillanatig csak
fekszem ott és próbálom felfogni mi is történt. Most elöszőr érzem magam teljes
egészében az egyetlen Selena Marie Gomeznek.
:) Nagyon jó! Csak így tovább! Várom a következő részt! <3
VálaszTörlésNagyon jó lett,imádom. Siess a következő résszel! :)
VálaszTörlés- Loren xx
Nagyon jó lett, kérlek ne hagyd abba!
VálaszTörlésEz fantasztikus és tényleg ne hagyd abba mindennap 2x feljövök,megnèzem hogy van-e új rész és ha nincs azt gondolom ismét egy újabb remek rész van készülőben..ha van,mint az ezelötti 10 perccel ahogy meglátzam felsikoltottam és körülöttem ismét mindenki hülyének nézett:D szóval imádom ezt a blogot és várom a kövi részt;) <3
VálaszTörlésIstenem ez de aranyos <3 köszönöm ez sokat jelent :) es mindenképp igyekezni fogok vele.
TörlésA legjobb! Gratu!! :) <33 folytasd gyorsan!!!
VálaszTörlésNagyon szupi lett bocsi hogy csak most komizok :-)
VálaszTörlés