13. fejezet: Next To Me

Kedves olvasóim! Borzasztóam sajnálom. :( egyszerűen képtelen vagyok megírni a részeket. Vagyis inkább elkezdeni nehéz. Nem tudom hogy van értelme-e folytatnom de iygekezni fogok! A szünetben is próbálok nektek még egy részt hozni, minnimum :) Ez a rész kissé depsi lett de remélem tetszik amjd nektek! Kérlek szépen kommenteljetek és iratkozzatok fel hogy tudjam nem hiába csinálom. :) Köszönök mindnet<3
Zene: https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=8ekoJRpp15c

Mellettem

Ahogy bevágodunk a kocsiba patakokban folynak a könnyeim. Bárcsak képes lennék parancsolni nekik de ez most képtelenségnek bizonyul.

- Gyülőlnek engem. – jelentem ki

- Ez nem igaz. Szeretnek téged csak…  - Justin rám nézz és látom hogy keresi a szavakat de nem igazán tudja mit kéne mondania.

- Csak mi? Csak csalódtak bennem? Justin láttad a nagyapámat? Még sosem nézett rám így. Ilyen… Ilyen lesajnálóan – az ablakhoz döntöm a fejem és csak sírok amíg meg nem érkezdtünk a szállódába. Borzasztóan fáj. Egész testemben remegek…

Egy örökké valóságnak érzem mire becsekkolunk és a szálloda legfelső emeletének egyik szobájába nem érünk. Ledobom magamról a cipőm és a pulcsim. Lefekszem az ágyra és a párnába fúrom a fejem, mintha kitudnám üzni ezeket az emlékeket. Justin egy ideig csak nézz aztán ő is az ágyra mászik és megsimitja a hátamat. Közelebb hajol hozzám és miközben a derekamat cirogatja egy puszit nyom a hajamba. Jó érzés tudni hogy valaki még ki áll mellettem. Felé forditom a fejem ő pedig mellém fekszik és szorosan magához ölel.

- Sajnálom – nyögöm ki.

- Még is mit? – értetlenkedik.

- Nagyon csúnyán beszéltek veled. Nem tudm mi ütött beléjük.

- Semmi baj. Szeretnél aludni? – nézz mélyen a szemembe. Most érzem mennyire fáradt és kimerült is vagyok. Bár még csak késő délután fele járt. Minden megadtam volna egy kis szunyokálásért.

- Egy kicsit.

- Oké. – fel áll és a telefonjáért nyúl és a terasz felé indul.

- Most hova mész?

- El kell intéznem egy telefont. Addig feküdj le. Mindjárt jövök. – mosolyog rám.

- Siess – motyogom. Ahogy lerakom a fejem a párnára azonnal álomba merülök.

Mikor kinyitom a szemem lámpák fénye világitja meg a szobát. A TV ben van kapcsolva a Family Guy egyik része meg benne. Megdörzsölőm a szemem és igyekszem magamhoz térni. A fürdőszobából Justin bújik elő.

- Szia, jól aludtál? – hajol oda és megpuszilja a homlokom.

- Jól – viszonzom a csókját – Lezuhanyzom – belépek a fürdő be és egyesével veszem le magamról a ruhadarabjaimat. Megengedem a vízet és élvezem ahogy a forró vízsugár végig folyik a hátamon. Ahoyg becsukom a szemem mintha egy lila vízben úsznék egy kecses ruhába... Elhesegetem az emlékemet gondolván amjd később elmélkedek rajta. 

 A Stars Dance-t dúdolgattam amikor hirtelen egy hideg kéz érintette meg a hátam. Azonnal összerezentem és ijedten fordultam meg. Persze hogy Justin volt az. Amíg nem figyeltem bejött és kinyitotta a zuhanyzó fülkéjét…

- Bocs csak… - nézett végig rajtam. – Charity hívott – mutatta fel a telefonom.

- És ezért jöttél ide? Két perccel később is elég lett volna elmondanod – magyarázom de elég hamar észrevettem hogy Justinnak a szememnél egyre lejjebb vándorolt a tekintete. – Justin – szólok rá. Még mindin mosolyogva a stírölt. Zavarban voltam és kiszolgáltatottnak éreztem magam annak ellenére hogy vicces volt nézni Justin arcát. – Justin! – emelem meg a hangom. Végre elszakítja a tekintetét a testemről és a szemembe nézz. – Nem szeretnél esetleg kimenni?! – kérdezem nyomatékosan ugyanis eléggé megzavarta a zuhanyzásomat.

- Nem jó itt nekem – döl neki az ajtónak – Ne zavartasd magad, kincsem – nyalja meg az alsó ajkát.

- Oké akkor máshogy fogalmazok – nevettem – Justin. Kifelé! – mutatok a kijáratra. Pár másodpercig amiolyan „Ne már” fejet vág aztán ki megy az ajtón én pedig nyugodtan folytathattam a zuhanyzást. Mikor végzem egy törölközőbe megyek ki a szobába. Justin az ágyon ül és tv-zik. Tökéletesen fest. Hatalmasat dobban a szívem és azonnal elkapott az „annyira szeretem” érzés.  Kacér mosollyal mellé fekszem és beletúrok a hajába, puszit nyomva az arcára. Justin úgy tesz mintha észre sem vette volna.

- Most haragszol rám? – nevetek. Tudom hogy nem gondolja komolyan csak húzza az agyam.

- Kiküldtél úgy hogy nem foglak nézni mégha tudom is hogy… - sóhajt egyet – Hogy csak egy törölköző van ajtad…

- Justin éppen fürödtem – érvelek – De már nem fürdök – Simitom végig a karját. – Halványan elmosolyodik majd hirtelen a hátamra gurit és megcsókol. Újra és újra. Percekig el sem vállunk egymástól de aztán egy pillanatra felegyenesedik és leveszik a póloját majd a nadrágját.Felém kerekedik és apró csókokkal boritja be a remegő testem. A combomat simogatja a nyakamat csókolja. A csipője köré fonom a lábam és egy hajtincsével játszadozom. Minden csókunkba bele mosolygok és teljes mértékben átadom magamat neki. Úgy érzem ebben a pillanatban hozzá tartozom ő pedig hozzám. Percekig kényeztetjük egymást  mire mindketten érezzük a gyönyör kapuját… Mellette nőnek érzem magam, hercegnőként bánik velem és igazi nővé tesz.

Reggel Justin karjai közt ébredek az idegesítő ébresztőmre. Ahogy kinyomom sokkként ér a felfedezés. Ma van a koncert napja! Rögtön görcsbe rándul a gyomrom. Hihetetlen hogy a próbákon sikerült mindennek a megfelelő módon mennie de akkor nem több tízezer ember nézz majd engem köztük a barátom is. Na most aztán igazi Gomeznek kell lennem.

- Babe, kellj fel! – mászok rá. Mosolyogva és imádni valóan nyitogatja a szemeit.

- Szia, gyönyörűm – egy rakoncátlan tincsemet a fülem mögé tűri. Ahogy felméri az arc kifejezésem – Koncert? – bólintok – Késésben vagyunk? – még egyet bóllintok aztán együtt ugrunk fel és keszülődünk.

Ahogy a helszínre érek kitör az örület. Mindenki akar tőlem valamit. Ki a hajamat ki a ruhát akarta rám rakni puderel rohangáltak utánam és akkor még a mikrofon csekkolásról ne is beszéljünk. Komolyan elszédültem és miden egyes percben idegesebb lettem. Éppen az öltözőbe akarok menni, amikor Justin mondja hogy ki megy a helyére. Gondolom menekül az örületből.

- NE!!! – futottam hozzá és megragadom a kezét – Ne hagyj itt!!! – azt hiszem elég kétségbeesett lehetek.

- Okééé – nézz furán végig rajtam a többiekkel együtt. Egész testemben remegek – Jól vagy? - Per-sze csak… csak… Azt akarom hogy minden tökéletes legyen – nyögöm ki.

- Az lesz. Az leszel, mint mindig.  – ha tudná hogy ez lesz az első alkalom. – Különben is most én is végig nézni foglak. Ez lesz az első ilyen koncert ahol látlak majd! – mosolyog. Remek ha edidg nem lettem volna rosszul most nagyon megszédültem.

- Az első? – kapkodtam a levegőt. – Erre nem emlékeztem.

- Mi?

- Semmi. Elmegyek öltözni Te! Ne menj sehová! kérlek… - gyorsan az öltözöbe rohanok. Magamra kapom az első felépő ruhát és próbálok felkészülni. 

Ted jönn be azzal hogy 5 perc és kezdünk mert már hatalmas a tömeg. A gyomrom a torkomba ugrik. Kimegyünk én rögtön megragadom Justin kezét. Mindennél jobban szükségem volt rá. Egy körbe rendeződünk és imádkozunk. Mindig is vallásos voltam ezért ez megy még a legkönyebben. Josh a helyemre vezet és mindenki felkészül. Egy kis létra előtt állok és tudom ha felmegyek rajta több ezer ember vár el tőlem egy olyan dolgot amit lehetetlennek érzek. Rosszul vagyok és émelygek. Mintha minden „Selena tudatom” elhagyna és csak én állnák ott a 16 éves kétségbeesett  falábú lány.

- Kész vagyunk. 3, 2… - Nem várom meg míg Josh elszámol az egyig. Azonnal futásnak eredek. Hallom hogy mögöttem kiabálnak de nem tudom megállítani a lábaimat. Gyáva vagyok. És elmenekülök.