10. fejezet: Put You Down

Sziasztok! :) Ne haragudjatok hogy ilyen későn hoztam új részt de nem igazán tudtam hogyan írjam le ezt a részt. Azt hiszem ez amolyan mérföldkő a történetben vagy inkább az írásomba. Még nem tudom mennyi ilyen rész lesz és hogy lesz e ennél részletesebb de ez most mindegy is. Alapjában a blogot a saját örömömre hoztam létre mert élvezem írni de nagyon szerettem megosztani veletek viszont nem tervezem hogy segéd írót vennék fel, remélem azért megfelel hogy ilyen időközönként jönnek a részek. Igyekszem majd sietni a következővel ;) Kérlek jelezzetek vissza és iratkozzatok fel. Nagyon fontos lenne tudnom hogy mit szóltok ehhez a részhez és hogy van-e értelme folytatni. Hát ennyi lenne. Jó olvasást, xx <3
Zene: http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=Q65DZfb6jzw

Leteperlek

Magam sem tudom hány óra volt mire hazakeveredünk. Hulla fáradtan dobom le a házkulcsot a nappaliba.

-          Annyira fáradt vagyok. – sóhajtozom Justinnak és a szobám felé veszem az irányt.  A fejem lüktet talán az alkohol hatása bár nem igazán ittam csak egy pohár bort. Inkább Niall jelenléte és hogy minden pillanatban amiben tehette kínos helyzetet hozott létre. Igyekeztem kibeszélni, témát váltani… de borzalmas volt. Justin mögém lép és elkezdi masszírozni a vállaimat. – Ó isteneeem – sóhajtok

-          Tetszik? – nevet.

-          Imádom – nyöszörgők. Kezei lejjebb vándorolnak és a csipőm köré fonja őket majd belepuszil a nyakamba. Ringatózni kezdünk és simogatni kezdi a kezeimet. Hatalmasat dobban a szívem és azt hiszem némi pánik tör rám. Le szedem kezeit magamról és mosolyt erőltetve az arcomra a szemébe nézek.

-          Lezuhanyozom. – mondom.

Azonnal a fürdőszobába sietek és ledobva magamról a gönceimet a zuhany alá állok. Hagyom ahogy arcomon végig folynak a víz cseppek és mindegyik megbizsergeti a testemet. Nagyon lágy érzés. Forró és megnyugtató.

 Tudom mi következik most. Tisztában vagyok vele hogy Justin mennyire szeretné és talán Selena is. De én? Én még mindig – bár kis részen – a 16 éves tapasztalatlan kislány vagyok. Akinek fogalma sincs Mit kell csinálni vagy inkább hogyan. Testem 100% -osan készen áll és kívánja is az együtt létet de a lelkem…Remeg. Meg kell bíznom benne. Beharapom az alsó ajkaim és kilépek a fürdőszobából. Oké készen állok. Nem para. Ő a barátom én pedig 21 vagyok. Igyekszem megnyugtatni magam miközben törölközőt tekerek magam köré. Ahogy kilépek a fürdőszobából és meglátom őt.

 Az ágyon fekszik és mikor megpillant feláll és rám néz. Justin feltudna falni a szemeivel. Görcsbe rándul a gyomrom. Nem nem mégsem állok készen! Agyam futást parancsol de lábaim nem mozdulnak. Közelebb lép hozzám és perverz tekintettel végig mér.

-          Csak a pizsimért jöttem – dadogom. Úgy érzem magam mint egy kiskutya aki vonyítva keresi az anyukáját, de senki nem hallja.

-          Valóban? – kacag fel halkan.

-          Igen. – lépek el mellőle és egy lépést teszek előre. Azonnal elkapja a derekam és az ágyra esik velem együtt. Felettem fekszik és szenvedélyesen megcsókol. Ajkaink össze forrnak és szinte érzem a tűzijátékok a fejemben minden egyes érintése nyomán.Nyakamat kezdi el csókolgatni. Felszabadító érzés és mámorító. Elkezd kibontani a törölközőmből. Észbe kapok és felülők.

-          Mi a baj? – értetlenül fürkész engem.

-          Nagyon hangosan ver  a szíved – jegyzem meg és mellkasára teszem a kezem. Persze azonnal kapcsol és leveszi a pólóját. Tisztában vagyok vele hogy megbámulom tökéletesen kidolgozott felső testét de nem tudok parancsolni a szemeimnek. – Hogy… Hogy csinálod? – kérdezem. Nem nem a kocka hasára céloztam.

-          A szemeidbe nézek – néz rám. Ledermedek. Minden apró négyzetcentimétere szeretettet sugároz felém. – Gyönyörű vagy. – simítja meg a vállam.

Magamra nézek és látom hogy a törölközőm már majdnem hogy semmit sem takar. Valamilyen oknál fogva mégsem jövők zavarba előtte, hanem teljes mértékben átadom neki magamat. Minden porcikám kivánja őt. Justin sokkal jobban ismeri a testem mint én magam. Simogat és kényeztet. Apró csókokkal lep el.  Végig simítja csupasz combom és a derekára húzza őket. Semmit nem siet el. Lassan de biztosan felkészít és mikor úgy érzem kész vagyok… Együtt lépünk át a gyönyör kapuján. Tudom ez nem teljesen számít első alkalomnak de mégis úgy érzem számomra az. Egy tökéletes első alkalom. Justin egész teste és minden mozdulata maga a szexiség fogalma. Azt hiszem pontosan rá találták fel ezt a jelzőt. Valamilyen örült oknál fogva úgy érzem ismerem őt, mindennél jobban. Testünk ugyanarra az ütemre mozog, és szívem is az övével egyszerre dobban minden pillanatban. A gondolat hogy már teljesen az övé vagyok kissé megrémiszt de félelmem hamar elszáll amint a szemeimbe nézz.

-          Jól vagy? – kérdezi mosolyogva.

-          Tökéletesen – beletúrok a hajába és megcsókolom. Úgy érzem belebolondulok a barna szempárba miközben végig simítom kockás hasát…

Reggel a nap sugarai pompázzák be a szobámat és azok keltenek engem. Óvatosan szokom meg a fényt a szememmel és elmosolyodom ha a múlt éjszaka pillanataira gondolok. Megfordulok hogy ránézhessek a legcsodálatosabb pasira a világon. De hűlt helyét sem találom. A Párnám még úgy van bemélyedve ahogyan ő feküdt rajta de nem érzem simogató karjait magamon. Arra gondolok már biztos a konyhában van. Felkelek és megmosom az arcom a fürdőszobámban. egészen otthonosan mozgom már hatalmas házban. Ahogy a tükör előtt állok önkéntelenül is felidézem magam előtt a tegnap estét. Ilyenkor nagyon jól jön hogy tudok utazni az emlékeimben. Felidézem a pillanatot amikor Justin a hajamba túr. Ahogy a nyakát csókolom ahogy… Nem! Abba kell hagynom az álmodozást hiszen biztosan lent vár rám.  Ahogy egy rövid melegítő gatyát és felsőt húzok magamra egyfolytában mosolygok. Képtelen vagyok leállni, Kezembe temetem az arcom és úgy érzem most már teljesen azonosultam Selena Gomez testével és minden érzelmével. Te jó ég, most szeretkeztem Justin Bieber-rel!

Ahogy leértem a konyhába megpillantottam őt. Mosolyogva a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Fura módon ő nem volt olyan felszabadult mint én, de vissza csókolt.

-          Reggeliztél már? – kérdezem.

-          Nem. – elég szűkszavú. Ránézek és tekintetem követi az ővét. Kezében a telefonom van és beharapott szájjal bámulja a kijelzőt.

-          Mi az? Te bele néztél a telefonomba? – kapom fel a vizet.

-          Nem direkt volt. Pityogott és kiírta az üzenetet. Nem tudtam nem elolvasni. Ki találod ki küldte vagy segítsek? – kérdezte cinikusan. Basszus Niall. – Persze úgy is tudod. „ Megpróbálom elfelejteni ami kettőnk között történt de nem lesz egyszerű. Itt leszek amikor az a seggfej megint összetör téged”  olvassa fel az üzenetet. Gondolom az a seggfej én vagyok – nevet fájdalmasan. – Mi folyik itt?

-           Niall… Segített nekem a nyáron túl jutni rajtad – próbálom kimagyarázni magam de érzem hogy egyre mélyebbre süllyedek.

-          Valóban? És sikerült?

-          Komolyan Justin? – rémült lányból egyszerre  válok erős nővé. Ismerem a helyzetet még ha nem is éltem át igazából Olvastam róla utaztam az emlékekben. – Mit gondolsz? – mutatok kettőnkre és próbálom jelezni hogy nem. Egyáltalán nem vagyok túl rajta. Most éppen mindennél jobban szeretem őt. – Nincs jogod kiakadni! Szakítottunk. Összetörted a szívem.

-          Már megint itt tartunk Selena? Szerinted az én szívem nem tört össze? – rakja le a telefont és felemeli a hangját. Látom a fájdalmat csillogni a szemében.

-          De de igen. – nyugszom meg egy kicsit. – Niall csak egy barátom ennyi.

-          Hát úgy tűnik szerinte ez nem így van. Ugyan Selena tegnap este is azon volt hogy elcsessze a kapcsolatunkat.

-          Most is ezt csinálja! Ezért küldte az sms-t hogy felbosszantson! Justin kérlek felejtsük el ezt!

-          Lefeküdtél vele? – kérdezi idegesen.

-          Nem. Esküszöm. Mi csak…. Egyszer csókolóztunk a bulimon. Még nyáron. De nem teljesen voltam magamnál szóval… - magyarázom hadarva.

-          A bulidon? Akkor együtt voltunk!  - esik kétségbe – Mármint hivatalosan nem de…

-          Justin kérlek! Azt hittem tisztáztuk hogy most hogy állunk. Tegnap este.

-          Az a baj hogy még mindig képben van érted? Ha velem vagy miért van itt ez a srác? Mit keresett ott tegnap? -  folytatja mintha meg se hallotta volna amit mondtam.

-          Nem én hívtam meg! Tegnap a tudtodra adtam hogy mit akarok – mosolyodok el kacéran és megfogom a kezét.

-          Mikor? Mi volt tegnap este? – kérdezi. Mintha kést döftek volna belém. ennyire nem számított neki.

-          Mi… Mi lefeküdtünk egymással! – világosítóm föl. Remegve várom a reakcióját.

-          És? – kérdezi értetlenül, és flegmán, mintha semmit sem jelentett volna neki. 

Én viszont teljesen odaadtam neki magam múlt éjjel. Feladtam neki a „szüzességemet” még ha igazából már rég nem létezett.

-          Én… - lépek hozzá közelebb. – Oda adtam neked magam. – könnyek szöknek a szemembe.Ennek nem így kellett volna történnie. Neki is boldognak kellett volna lennie, áldottnak mint ahogy én érzem magam.

-          Most miért csinálsz ebből ekkora ügyet? Már megtörtént párszor. – von vállat. Kimondhatatlanul fájt ahogy ennyire semmibe vett mint egy rossz kurvát. Nem bírtam türtőztetni magam és felrohantam a lépcsőn a könnyeimmel küszködve.